Itt van az imént (alant) ígért karácsonyi vers. Coriambikus lejtésű, amúgy borzalmasan hosszú sorokkal. Ráadásul a harmadik sor két coriambussal hosszabb, mint a többi. Kíváncsi vagyok, mit magyaráznának bele a magyartanárok hetven év múlva, ha érdekelne bárkit, amit ideírok az internetre.

Karácsonyi Coriambusok (Radnóti után szabadon)

Hó fedi a tájat, a fák lombjaikat sárbavetették. A világ szendereg és csend öleli.
Ház tetején, utca kövén, hótakaró, majd' az egész város üres. Még valahol fut valaki.
Hó zuhog és fog csikorog, barna kabát most suhan el. Puttonya hátán lifegett, nem Mikulás, ámde a zsák nagy dolog ám!
Jó tüzifát rejteget az, kisgyereknek meleget. Néha megáll, s körbetekint birtokosa.
Otthon a jó tűz van eszében, melyet a fával-amely nagy teher ám!-gyújtanak ők. Ő, s a Család.
Nádfedeles kis kalibán ablakokon kis fejek és nagy szemeik buknak elő. -Hol van apa?
Édesapád jön haza már és siet ő, drága fiam! S akkor az ajtót kopogás zengeti meg.
Télikabátját leveti, s zsákja ürül, majd melegedvén a család mind az ajándéknak örül.
Nem nagy ajándék a meleg és a család, ám ha hiányzik valamely:már az ajándék sem igaz.

Lapra levetette:Lanka Levente