A mai nap folyamán kiderült, hogy inkább figyelek órán, mint hogy verset írjak, így az alábbi kihúzottakból:

Oktáva (Villoni ballada)/Szerelmes vers/TÉGLA
Hexameter/Magyarság vers/PARÓKA
Disztichon (ami leoninusnak indult, csak ahhoz francia órán béna voltam)/Létharc&Hiányérzet vers/PIPERKŐC
Angol szonett/Istenes vers/SZANG
Szapphói strófa/Háborúellenes vers/HÁZ
Anakreóni hetes/Tájvers/(elfelejtettem, ebbe bele se kezdtem végül)

Csak néhány sor szonett, három hexameter egy disztichon és egy Szapphói strófa készült el, de az utóbbi meglepően vállalható lett, ezt alant olvashatjátok:

Háború. A föld idejét kitöltve
az örök vég nélküliségbe lökve
bolyg, s a házak ajtaja nyitva őrzi
rajta halálát.

Az első két sor meglepő módon rímel, ami negatívumként is felfogható Szapphói strófában íródott versnél, de nem igazán érdekel, ha ez problémát jelent irodalomtudományilag. A posztmodernben amúgy is azt csinálhatnék, amihez kedvem szottyan és ráfoghatnám, hogy az értetlen, alulművelt tömeg meg sem értheti...

Azt hiszem ilyet iskolaidőn kívül is gyakrabban fogok csinálni. Bár ezzel pont a tudatosság és mértéktartás veszne el a verseimből, de azokat legfeljebb nem rakom ki külön, csak az FSC-végkifejlet cimkével ellátott posztok alá. Majd meglátjuk.

Lapra levetette:Lanka Levente