Amint egy korábbi posztban ígértem, itt olvashatjátok a Villon stílusgyakorlatom.

Kedvenc költőnk különös kalandjai keltétől kimúlásáig,
avagy: ballada költőnk életéről Monsieur Villon után szabadon

Megnyugvást a bűnös életemben
Ezen a földön sehol nem találtam,
Édesanyám bárhogy kérlel engem
Majd békességet lelek a halálban.
Mindig én voltam a legjobb ivó,
De megrontotta lelkem a sok tivornya,
Elkapott engem az öreg Thibault,
Csak is rám várt a börtön sötét tornya.


Sose születtem újjá pulyában
Oh, hogyan is lehettem ilyen balga?
Most itt állok a Menny kapujában
-Tudom-é, hogy mi az embernek dolga?-
Ott áll mellette Szent Simon Péter,
Aki az életet köti és oldja
Megkérdezi tőlem a nagy Pater
S csak is rám várt a börtön sötét tornya.

Tudom-e mi dolga az embernek?
A vallásomba belezavarodtam:
Vigyázz, mert kirabolnak s megvernek!
Nézz rám, milyen volt mikor csavarogtam?
Dolgom nem végzem, de tudom mindet.
Sohase voltam én Istennek bornya,
E helyzetben már tudásom mindegy,
Csak is rám vár a Pokol sötét tornya.

Lapra levetette:Lanka Levente