A mai nap folyamán kiderült, hogy inkább figyelek órán, mint hogy verset írjak, így az alábbi kihúzottakból:

Oktáva (Villoni ballada)/Szerelmes vers/TÉGLA
Hexameter/Magyarság vers/PARÓKA
Disztichon (ami leoninusnak indult, csak ahhoz francia órán béna voltam)/Létharc&Hiányérzet vers/PIPERKŐC
Angol szonett/Istenes vers/SZANG
Szapphói strófa/Háborúellenes vers/HÁZ
Anakreóni hetes/Tájvers/(elfelejtettem, ebbe bele se kezdtem végül)

Csak néhány sor szonett, három hexameter egy disztichon és egy Szapphói strófa készült el, de az utóbbi meglepően vállalható lett, ezt alant olvashatjátok:

Háború. A föld idejét kitöltve
az örök vég nélküliségbe lökve
bolyg, s a házak ajtaja nyitva őrzi
rajta halálát.

Az első két sor meglepő módon rímel, ami negatívumként is felfogható Szapphói strófában íródott versnél, de nem igazán érdekel, ha ez problémát jelent irodalomtudományilag. A posztmodernben amúgy is azt csinálhatnék, amihez kedvem szottyan és ráfoghatnám, hogy az értetlen, alulművelt tömeg meg sem értheti...

Azt hiszem ilyet iskolaidőn kívül is gyakrabban fogok csinálni. Bár ezzel pont a tudatosság és mértéktartás veszne el a verseimből, de azokat legfeljebb nem rakom ki külön, csak az FSC-végkifejlet cimkével ellátott posztok alá. Majd meglátjuk.

Lapra levetette:Lanka Levente

A holnapi nap folyamán egy kihívást fogok teljesíteni, mely folyamán minden órában (Igen, suli helyett, az órákon... Szerintem rájöttetek, hogy nem vagyok túl jó tanuló.) húzunk egy témát (az Ady-összesből válogattuk, a teljesség igénye nélkül: táj, szerelmes, létharc/hiányérzet, Istenes, halál, Magyarság, forradalmi, háborúellenes), illetve én egy formát (szintén teljesség nélkül: két féle szonett, hexameter, disztichon, villoni ballada, anakreóni hetes/nyolcas, szapphói strófa, és egy szabadon választott szótagszámú ütemhangsúlyos forma, szabadon választott rímképlettel), majd megkérünk egy szembejövő embert a folyosón, hogy mondjon egy szót, amiről írni fogjuk.

A kihívóm, pedig nem más, mint ő:

http://wavesofcraziness.blogspot.hu/

Lapra levetette:Lanka Levente

Itt van az imént (alant) ígért karácsonyi vers. Coriambikus lejtésű, amúgy borzalmasan hosszú sorokkal. Ráadásul a harmadik sor két coriambussal hosszabb, mint a többi. Kíváncsi vagyok, mit magyaráznának bele a magyartanárok hetven év múlva, ha érdekelne bárkit, amit ideírok az internetre.

Karácsonyi Coriambusok (Radnóti után szabadon)

Hó fedi a tájat, a fák lombjaikat sárbavetették. A világ szendereg és csend öleli.
Ház tetején, utca kövén, hótakaró, majd' az egész város üres. Még valahol fut valaki.
Hó zuhog és fog csikorog, barna kabát most suhan el. Puttonya hátán lifegett, nem Mikulás, ámde a zsák nagy dolog ám!
Jó tüzifát rejteget az, kisgyereknek meleget. Néha megáll, s körbetekint birtokosa.
Otthon a jó tűz van eszében, melyet a fával-amely nagy teher ám!-gyújtanak ők. Ő, s a Család.
Nádfedeles kis kalibán ablakokon kis fejek és nagy szemeik buknak elő. -Hol van apa?
Édesapád jön haza már és siet ő, drága fiam! S akkor az ajtót kopogás zengeti meg.
Télikabátját leveti, s zsákja ürül, majd melegedvén a család mind az ajándéknak örül.
Nem nagy ajándék a meleg és a család, ám ha hiányzik valamely:már az ajándék sem igaz.

Lapra levetette:Lanka Levente

Szenvedtem három Balassi-strófát, de csak a harmadikra sikerült kitalálnom mögé megfelelő időmértékes koncepciót, ami hosszabb távon két dolgot jelenthet: 1. Újraírom, vagy 2. Írok még. Gondolom lesz rá kereslet, úgyhogy majd igyekszem. Egyébként időközben írtam kérésre (igen, olyat is csinálok, de igazából magam is megtettem volna, csak így van kire fogni) egy karácsonyi versecskét, ami hangulatrombolóan időmértékes... Azt még valószínűleg ma este feltöltöm, egy kicsit feljebb lesz majd megtalálható. Erre a szemétre visszatérve, akinek nem tetszik a tagolás, annak feltöltöm szívesen máshogy is, csak szögeljen ki kérvényt a Sándor-palotára két példányban, tizenkettes betűmérettel, Arial betűtípussal, a saját vastagbelére írva. Igen, ritkán van így tagolva. Nem, nem egyértelmű, hogy maga Balassi hogyan tagolta. Nem, nem biztos, hogy így, sőt, feltehetőleg egy soromat három sorban. Nem, nem érdekel, nekem ez jobban tetszik.

Midőn én is kilehelem lelkem (Balassi meggyalázása)

Eltűnök már innen, meghasadt a szívem, a mi nagy világunktól.
Örök szenvedéstől, gyilkos szenvedélytől, szép szent szál Virágomtól.
Ő szúrt e engemet és szélnek engedett, fölköltött szép álmomból.

Ó, édes szerelmem, miért hagytál el engem, kisangyalom, szívecském,
Ó én drága lelkem, édes és egyetlen, friss babérlevelecském,
Arany fenyőágam, nemes de hálátlan, életadó szerencsém?

Hagyjatok hát menni, és végre letenni, az élet ős igáját!
Nem bírom azt a súlyt, a nagy Úr mivel sújt, megátkozá a nyáját...
Temessetek gyorsan, és mindenki mostan lehelje ki imáját.

(Midőn én is kilehelem lelkem)

Lapra levetette:Lanka Levente

Kérdéssel fordulok hozzátok. Van még régről jó pár, csiszolatlan és igen csak kísérleti szonettem (10-12 darab), amelyet, ha óhajtotok látni, szívesen elhelyezek nektek ide megtekintésre.

LL:LL

Régebbi verseim között (talán) az utolsó, amelyet itt megosztok. Már javában készül több művem is, például egy szonett, illetve egy tiszteletadásra való reflexió/tiszteletadás. 

Johanna keresése

Szívemben egy óriási hiányt,

Lelkemben egy hatalmas űrt érzek.

Százezer halálos sebből vérzek.

Vagy csak túl sokáig nem láttam lányt.

Valami fontos még nagyon kéne.

Talán Johanna hiánya a gond.

-Vagy csak én vagyok teljesen bolond.

Talán lelkiismeretem réme.

Amely egy még helyes útra ijeszt.

Vagy igazán semmi komoly nincsen,

Csak hiányzik hűtlen drága kincsem.

Fogalmam sincs hogy heverem ki ezt.

Vagy talán találok valaki mást?

Aki kicsit lehet, hogy szeret még.

Erre nem gondoltam már nagyon rég.

Johanna úgy hull rám mint egy palást.

De, hát Johanna oly tökéletes.

És nekem sohasem kell majd más nő,

Nekem nem kell senki, senki csak ő.

Bolond, aki még így is mást keres.

Lapra levetette: Lanka Levente

Végre egy kissé vidámabb verseimet is felleltem a polcom mélyén. Élvezzétek. Történelmileg aránylag helyesek. Amennyire ismerem a történelmet.

Ferenc Ferdinánd főherceg fényesíti fegyverét

fekete fellegek feneke feje felett,

feleségével földünket felfedezni felkerekedett.

Felgyógyulván, főhercegünk feladta fényes fekhelyét,

forrongó forradalmárok fészkére fonta figyelmét,

félkegyelmű fráter fegyveréből fém földbe fektette.

-Ezzel az első világháború kezdetét vette!

Illetve:

Litánia Lincoln lelövéséről

Lépdelt Lincoln, látván lázadók lavináját leverte,

lováról lassan leszáll, libériáját levetve,

Lazítani lehetne?

Lelátóban leült Lincoln, látcsövével

látott legényeket, leányokat

lavórba lábat lógatva lázasnak lenni.

Láthatatlanul, lator lesi Lincolnt,

láng lobban, lövedék lebben,

Lincoln leroskad-lelőtték!

Látogatók letargikus lármáját lecsendesítve lator leckéztet:

Sic semper tyrannis! Hangzik az idézet.

Lapra levetette: Lanka Levente

(igen, a név innen jött, nem, nem az én saját nevem)

Egy Shakespeare-i szonettet is olvashattok, ez a Petrarcaival ellentétben ABAB CDCD EFEF GG rímképletű.

Bent szomorúság, kint a süvítő szél.

Messzeséged belülről szaggat engem,

Mint a kegyetlen, a jéghideg acél,

S mégis, semmiféle kárt nem tesz bennem.

Tudom okát annak, hogy nem vagy velem,

S örülök, mert nem saját gyengeségem,

Vert, hanem mindent elsöprő szerelem.

Legjobb barátom ő, s ősellenségem.

S mégis várok rád életem végéig,

Mert érted valóban megéri a kín,

Mert élvezem én az utolsó télig,

Mikor énbelőlem kiszáll majd a szín.

Nekem az is paradicsomi élvezet,

Ha a derekam köré fonod két kezed.

Lapra levetette:Lanka Levente

Amint egy korábbi posztban ígértem, itt olvashatjátok a Villon stílusgyakorlatom.

Kedvenc költőnk különös kalandjai keltétől kimúlásáig,
avagy: ballada költőnk életéről Monsieur Villon után szabadon

Megnyugvást a bűnös életemben
Ezen a földön sehol nem találtam,
Édesanyám bárhogy kérlel engem
Majd békességet lelek a halálban.
Mindig én voltam a legjobb ivó,
De megrontotta lelkem a sok tivornya,
Elkapott engem az öreg Thibault,
Csak is rám várt a börtön sötét tornya.


Sose születtem újjá pulyában
Oh, hogyan is lehettem ilyen balga?
Most itt állok a Menny kapujában
-Tudom-é, hogy mi az embernek dolga?-
Ott áll mellette Szent Simon Péter,
Aki az életet köti és oldja
Megkérdezi tőlem a nagy Pater
S csak is rám várt a börtön sötét tornya.

Tudom-e mi dolga az embernek?
A vallásomba belezavarodtam:
Vigyázz, mert kirabolnak s megvernek!
Nézz rám, milyen volt mikor csavarogtam?
Dolgom nem végzem, de tudom mindet.
Sohase voltam én Istennek bornya,
E helyzetben már tudásom mindegy,
Csak is rám vár a Pokol sötét tornya.

Lapra levetette:Lanka Levente

Elolvashatjátok néhány szimultán verselésű művem. Ezeket is régebben írtam. A következő remélhetőleg egy újabb lesz.

Gondolatok Johannáról

Ó, te csodálatosan ragyogó szépséges szempár,

Fényed is életet ád, s gyönyörűbb az a napnál.

Dús hajadon megcsillan a holdfény ,s ámulok akkor.

Nem látott még ily gyönyörű hölgyet, csak az újkor.

Hogy lehet ily gyönyörű göndör fürtök csodasátra?

Szépséged a világunk végéig hagyd hátra!

Hangja csilingel akár apró csengők zenekarba',

Halkszavu édes a lány s mosolyával felvidit arca.

Édes csókjai ajkaim és a szivemnek vágya,

Azt hiszem én, a Johannám már ugyanennyire várja.

Gyáva Johanna, te csalfa, ki mindig futsz a szivemtől,

Drága Johanna, te tündér, nem vagy, csak szerelemből.

Azt mondtad te szeretsz nagyon engem, s mást már senkit.

Akkor miért a barátom vagy csak, a kérdés ennyi.

Csókjai minden gondra a kéjes gyógyírt nyújtják,

Lopva szegélyezik életem és viharos rövid útját.

Miért is epedsz te Johanna utánam amíg azt állítod:

Én nem kellek, az életed így lesz jobb, ezt áhitod.

Nem lep meg, de aludni ma nem hagy a tény amely ily nagy:

Én nem kellek egy oly csodalánynak mely te magad vagy.

Gondba' van Ő és mégse nekem panaszolja mi van Vele.

Gondjai rólam szólnak ezért nemigen szólok bele.

Távoli szíved vonz a világon egy életen által.

Én is vonzom, egy érdekes ellentétben a várttal.

Lapra levetette:Lanka Levente